Felébredsz. Minden nap felébredsz. És nem hiszed el, hogy egyszer nem fogsz felébredni többé…
- Do Pick fotóalbumának bemutatója
Sebezhetetlennek hiszed magad.
Erősnek.
Aztán egyszer csak felborulsz. Testileg, vagy lelkileg.
Összetörsz. Testileg vagy lelkileg.
Az elején nem mondják el, hogy az évek súlya lehúz. Tudják, de hagyják, hogy megtapasztald.
Majd egyszer…
A majd egyszer – közel van. Nagyon közel.
Lehúzza melled, combod, tomporod. Nehézzé válnak a dolgok. Teherré. Te is teher leszel magadnak.
Fáj.
Élesen, vagy tompán, hasítva… Fáj élni.
Azt hiszed uralod? Azt hiszed uralhatod?
A hús dicsősége, a konzervált jelen változó állandósága. A jövőbe olvadó pillanat lassúsága, jóvátehetetlen árkokat ró bőrödre, lelkedre.
Azt hiszed megmaradsz?
Marad belőled valami?
Marad utánad valami?
Marad a világból valami?
A dolgok jelentősége elhalványul. A lényeges dolgok lényegtelenné válnak. Áthelyeződik a dolgok fontossága, szerepe. Áthelyeződik a fontosságod, szereped.
És rájössz, hogy eddig csaltad magad. Fölé látsz a történéseknek. Mögé látsz a történéseknek.
És mi marad?
Marad valami? Valami, ami számít időn és teren túl?
Marad? Marad.
Hunyd le a szemed és látod…
